Úgy hiszem, hogy, ami körülöttünk zajlik a modern világban, az pszichológiailag olyan, mintha az emberiség a kamaszkorának a zenitjén állna.
Persze, nem most kezdődött ez a képzeletbeli kamaszkor, hanem valamikor a Felvilágosodás táján, vagy talán még korábban, a Reneszánsz idején, és nekem úgy tűnik, mintha most lennénk a kb. 17 éves kornak megfelelő tetőponton; vagy – ami a szülők szempontjából néha igazabb – mélyponton.
Miért gondolom ezt? – 7 érvem van rá!
Ezeket a kamaszkor felől közelítve sorolnám, s majd ki-ki térek, hogy mi feleltethető meg ennek a nagyvilág eseményei vagy tendenciái közül. Kritika, és a hipotézis korlátai majd az esszé végén.
1) Szabadság a biztonság fölött
Ami a kamaszkort pszichológiai értelemben nagyon erősen megkülönbözteti a gyermekkortól, az az, hogy az ember belevág saját identitásának kialakításába. Ezt persze a 12-14 éves nem feltétlenül tudatosan kezdi, hanem először csak úgy, lázadva a kapott minták és sémák ellen, mintegy jelezvén, hogy „köszönöm szépen az eddigieket, csókolom, akkor én most leválnék, és eldönteném, hogy nekem mi ebből a jó!” Ezt a szakaszt nem lehet a Biztonság eszméjét szem előtt tartva végig csinálni. Csak úgy lehet, hogy a kamasz hátrahagyja az addigi biztonságot (már amennyi és amilyen volt neki), és saját szabadságvágyát előtérbe helyezve nekivág a nagy menetelésnek. És hát a világgá menés sem az országúttal indul mindjárt, hanem úgy, hogy előbb kilépek a házikóból, esetleg be is vágom az ajtót, aztán jó hangosan, hogy mindenki hallja, kurjantok, hogy „hát, akkor most megindulok, csasztok gyíkok, én léptem!”.
Világgá menni nem lehet biztonságvágyból. Világgá menni szabadság- és kalandvágyból lehet.
Az emberiség történetében is, úgy tűnik, mintha ez a Szabadság-eszme lenne a domináns az elmúlt 3 évszadban, dacára annak, hogy volt számtalan kisebb, és egy pár világháború (meg most is van). Vagyis, a Biztonság is lehetne domináns érték, de itt a nyugati kultúrszférában valamiért a szabadság iránti vágyunk az erősebb. Szabadságjogok, szabadelvűség és szabadságharcok vannak. Nem biztonságjogok, biztonságelvűség és biztonságharcok.
2) Felfedezés / Exploráció
A világ felfedezése a kamaszkor egyik kiemelt prioritása. Nem elvágólagos életszakasz-határokra gondolok, hanem ilyen átmenetes határokra. Vagyis, nem csak a kamaszkorban zajlik ez, korábban is volt, és később is lesz, de pl. a 2 éves explorációjához képest, ami ezt nagyon mássá teszi az az, hogy ezt a kamasz már egyedül szeretné és akarja folytatni, a szülők beleegyezése vagy jelenléte nélkül.
Az emberiség életében is mindig volt ilyen olyan (katonai, kulturális, gazdasági expanzió) de itt, „Nyugatvégen” mégiscsak külön nevet kapott a Nagy Felfedezések kora (15. század vége – 19. század vége). A 20. századra befejeztük a bolygónk szárazföldi felfedezését (az óceánokét nem, arról még mindig csak keveset tudunk a másikhoz viszonyítva, pedig James Cameron amerikai író és rendező a filmjeiben rendesen kampányol amellett, hogy „menjünk mán le jaz óceán fenekére!” [lásd: Titanic vagy A mélység titka ], és manapaság már ott tartunk, hogy elkezdtük a világűr meghódítását is (persze, Cameron is, lásd: Pandora). Az meg külön érdekesség, hogy ez a Cameron-fiú itt is, ott is talált idegenyeket… de tényleg!). Szóval a minket körülvevő környezet és a valóság megismerése is érdekes párhuzamként kínálkozik.
3) Szexualitás
Hasonlóképp felfedezésre váró terület a kamasz életében a saját szexusa és nemi identitása (erről később külön), továbbá ekkor kezdődik az ismerkedés a szexszel, előbb mint öningerléses-örömszerzési aktus, később mint kapcsolódási forma és nemi aktus.
Na most, hasonlóképpen, a XX. században lezajlott a szexuális forradalom is, kezdve az 1950-es évekkel, majd 1968, Woodstock stb.. Különös párhuzamként kínálkozhat az, hogy amiként a szexszel kísérletezgető kamasz korán összeszedhet valamilyen nemi úton terjedő betegséget (akár már így, a szexuális élete elején is, ha nem kapott a veszélyekről megfelelő felvilágosítást), valahogy az emberiség is „összezsedte” a 80-as évekre az AIDS-et, szóval olyan, mintha globális szinten is történt volna valami, ami re-edukációra, újragondolásra sarkallta volna az egész emberiséget. Arra most nem térnék ki, hogy egyes források szerint az AIDS-et mesterségesen hozták létre, mert ez az emberiség fejlődésmenete szerint amúgy is irreleváns lenne.
A szexualizmus forradalmától, az inga túllendülése miatt persze, eljutottunk a pornó-iparig, és manapság a világ egy jelentős része szenved az online világ által nyújtott végtelen ingerek, és a befogadó oldalán nem működő önmérséklet miatti pornófüggésben. Kissé olyan, mint az elmagányosodó, vagy kapcsolódásra valamiért képtelen kamasz öngyógyítási kísérlete – öningerléssel – csak itt most globális méretekben.
4) Információs robbanás, és titkok napfényre kerülése
Az is világos, hogy a kamaszkor az, amikor kezdenek a serdülő számára kiderülni addig nem ismert, vagy rejtett, esetleg egyenesen titkolt dolgok, információk, összefüggések a világról.
Én elég jó párhuzamnak látom ide azt, hogy főleg a 2. vh. után és a roswelli „baleset” óta (ti. az „első” lezuhant UFO esete) megindult egy információkeresés, kutakodás olyan dolgok iránt, amelyekről előtte nem igazán beszélt az emberiség, vagy csak elhanyagolhatóan kevesek. UFO-k, Földön kívüli civilizációk, rejtélyes, paranormális jelenségek stb. – ezekre gondolok itt.
Ez a tendencia ma még erősebb, mint 70 éve, és a tudásunk is kibővült ezeket a témákat illetően: háttérhatalom, árnyék-szervezetek, titkos társaságok; általános kiábrándulás és politikai cinizmus; még a demokratikusan választott kormányok lojalitása iránt is!
Az emberiségnek, ahogy a kamasznak is, kezd felnyílni (vagy inkább felnyílt) a szeme a valóság nem szép, nem idealisztikus, nem igazságos, nem fair és nem egyenlőségen vagy méltányosságon alapuló aspektusaira. Ez az a pont, amikor a normálisan fejlődő kamasz lélektanilag egy depresszívebb szakaszba lép, hiszen rá kell döbbennie, hogy a világ nagyon nem olyan, mint a mesékben.
Az emberiség meg mintha rádöbbenne, hogy a világ nagyon nem úgy működik, ahogy azt képzeltük: mások irányítanak, más szempontok szerint, más újraelosztási rendszerekben, más érdekek mentén.
5) Kortárskapcsolatok minden más kapcsolat fölött
„ Szabadság, egyenlőség, testvériség, Tesó! ” – valójában ez is lehetne egyfajta jelmondata a kamaszkornak. Lázadás a szülőkkel és az alávetett gyermeki pozícióval szemben, emellett az egyenlőség felértékelődése, és a kortársak felé fordított, még kitüntetettebb figyelem. Vagyis amikor a kamasz elkezd „rágyógyulni” A telefonra (sic!) (az én időmben még), majd a saját telefonjára, mostanában pedig social media platformokra, vagyis amikor a napi eseményeket nem a szülővel akarja már megosztani feltétlen és elsősorban, hanem a barátokkal, barátnőkkel, haverokkal.
A kamasznál ez a történés ismét csak funkcionális: az a funkciója, hogy segítse az érzelmi leválást a szülőről, tágítsa a szociális világ határait, alternatívák születhessenek a korábban abszolútnak gondolt normák mellé („Minden este szépen megfürdünk” vs. „A Szandráéknál reggel van fürdés, és néha csak úgy ellógja…”). Szóval, megy az együtt lógás, bandázás, trécselés, pletyi, vagy ami a srácokra jellemzőbb, mondjuk, a közös balhék. És ennek része az információcsere, az élménymegosztás.
Hogy képződik le ez a 20.-21. században? A 20. század a rádió korának beköszöntével, később a telefon, végül és legteljesebben az Internet kialakulásával elhozta a szimultán információs összekötöttséget (is). Így megteremtődött az a fajta „összehuzalozottság”, amely tág teret nyitott a kommunikációnak, és az internettel ez már egyenlő csomópontok kommunikációja, nem egy központi hírközlés, mint pl. a rádió / TV esetében.
És mi van most? A 21. század elhozta az élménymegosztó platformok korát, még inkább erősítve a „mindenki mindenkivel mindenhonnan kommunikálhat” megvalósulását.
6) Agresszió
Közös bandázást, meg balhékat írtam az előbb, mert ez is a kamaszkor jellegzetessége. Az izgalom keresése, a szabályok átlépése csínytevésekkel vagy kisebb-nagyobb szabálysértésekkel, néha bűncselekményekkel. Magamnak a Világon, és a Világ rajtam gyakorolt hatalmának, erőviszonyának a tesztelgetése… ezek szükségképpen nem békés változatai a kamaszodás folyamatának. Szűkített értelemben normális (hisz a legtöbb fejlődési menet magában hordozza, vagyis a normális eloszlás közepe), hogy megjelennek az agressziónak fenti válfajai, ámbár nem normatív, vagyis nem feltétlenül követendő. De ez is része a folyamatnak. Mint sok minden egyébbel is, szülőként nem tiltani kellene az agresszív viselkedést, hanem szabályozni.
Azt nem tartom szükségesnek ecsetelni, hogy a 20.század miért volt tetőpontja az emberállat agresszivitásának. Elég sok sír tanúskodik erről. Várhatunk-e javulást a 21. századra? A jóisten tudja. 2022 márciusáig elhittük, hogy Európa területén már nem lesznek komoly fegyveres konfliktusok, aztánmeg…
7) Tudatosság – ne azért, mert úgy szokás…
És végül megérkezünk a Tudatosság Forradalmához, mint sajátosan 20-21. századi jelenségkörhöz.
Tudatos vásárlás, tudatos fogyasztás, tudatos energiafelhasználás, tudatos állattartás stb. Tudatos szex, tudatos szerhasználat, tudatosság a fizikai egészségemmel kapcsolatban, tudatosság a lelki egészségemmel kapcsolatban. Egyre több ember igyekszik tudatosan élni, de mit is jelent ez valójában? Véleményem szerint azt, hogy nem csak úgy rutinból, vagy régi reflexekből, megszokásokból döntünk és cselekszünk, hanem megfontolva, átgondolva saját indítékainkat és a döntéseink következményét.
Na most, mi ez, ha nem a kamasz mentalitása? Nem akarom úgy csinálni, ahogy mondják, mert akkor abban nincs benne az én végiggondolásom, az én döntésem, az én értékválasztásom. Úgy akarom csinálni, ahogy nekem jó, és nem úgy, ahogy az öregeimnek jó volt valaha…
Vagyis
8) kísérletezés identitás-verziókkal
folyt.köv.