Alfred bölcsessége
„Nem tanácsos úgy nevelni a fiúkat és a leányokat, mintha azonos feladatok várnának rájuk. Ha azt akarjuk, hogy leányainkból ügyes anyák legyenek, nevelnünk kell őket az anyaságra, mégpedig úgy, hogy örömmel elfogadják az anyává válás perspektíváját, alkotó tevékenységnek tekintsék az anyaságot, és ne csalódjanak, ha életükben később ez a szerep hárul rájuk.”
– Köszönöm, Alfréd, elmehet!
Mi pedig úgy akarjuk nevelni gyermekeinket, mintha ezeknek a biológiai különbségeknek az égegyadta világon semmi, de semmi jelentősége nem lenne, éppen csak így alakult, teljesen véletlen, bármi lehetett volna, bárhogyan (is!) jó lenne.
Hát, kedves Alfréd, elkezdtük úgy nevelni a gyermekeinket, mintha teljesen azonos feladatok várnának rájuk, holott eléggé úgy fest, hogy a férfiak még egy pár száz évig nem fognak tudni szülni, de ez akár még meg is változhat, mert hát orvostudomány is van, és te orvos vagy, úgyhogy ezt te tudod legjobban.
Mondjuk ha így haladunk, amerre most, akkor elképzelhető, hogy politikailag inkorrekt lesz férfiról és nőről beszélni, neadjisten gondolkodni, mert hát ez csak egy társadalmi ragadvány, egy elavult, ultrakonzervatív, bigott és szűk-látókörű ideológia által vezérelt emberek fejében létező valami, és sokkal helyesebb hs1-ről meg hs2ről beszélni (homo.sapiens.1), de hát ez meg azért ócska, mert miazhogymánmeg első-számú, meg másodrendű, szóval legyen csak szimplán A és B, de az se jó, mert ott is van sorrend, szóval legyen inkább négyzet és kör – meg háromszög annak, aki még nem döntötte el.
Értem, hogy nem jó a kényszer semmilyen formája, és ha valaki 13 év után kör akar lenni, akkor legyen szabad neki ezt (értem én ezt, a Wachowski-éket például nagyon tudom ezért becsülni), de ezen a skálán azért kicsit odébb van az a fokozat, amely szerint nem az van, hogy „szabad lehessen ezt”, hanem hogy „ne lehessen szabad máshogyan gondolkodni erről!!!”
Azt gondolom, legyen szabad gondolkodni arról is, hogy milyen veszélyei lehetnek – lehetnek-e egyáltalán – ennek az ultra-liberális felfogásnak a társadalmi-nemi (gender) szerepekről, mert ha ezt nem szabad, akkor visszatértünk a kényszer egy másik formájához, és semmit nem mentünk előre, csak tyrannos-t cseréltünk.
Idézet: Adler, A. (1994). Életünk jelentése. Kossuth Kiadó. 103. old. S. Nyírő József fordítása